Egy divattervező sosem tudhatja előre, mi lesz rá inspiráló hatással. Volt már olyan hogy megihletett egy csempe mintázata, egy kávézóban tapasztalt nyári hangulat, és most pedig a változatosság kedvéért egy motoros csizma.

Van egy barátom, aki már nagyon rég óta motorozik. Sokat találkozunk és én is sokszor ültem már azon a motoron, néha elmegyünk egyet kirándulni, vagy elvisz a városban, ha mennem kell valahova, mert azzal sokkal gyorsabb közlekedni, mint kocsival vagy tömegközlekedéssel. Mindig is élveztem a motorozást, de valahogy sosem tekintettem a motoros ruhákra inspirálódó szemmel.

Múltkor értem jött egy bemutatóra, és miközben haladtam felé, nagyon szemet szúrt a motoros csizma, ami rajta volt. Egyszerűen egy pillanat alatt elkapta a fantáziámat, és már majdnem egy teljes kollekció össze is állta fejemben.

Megkérdeztem, hogy hol vette, és megadta a linket, ahol további motoros cuccokról találok képet, hátha tovább lendíti az ötletemet.

Már ki is találtam, hogy a következő nagy bemutatónak ez lesz az egyik témája. A sebesség, az eufória nagyon jól összefér a művészettel és mindenképpen eladható lehet az a vagány megjelenés, amit egy motoros után érzet ad.

Amúgy is inkább erre tendál az én személyiségem is. Elegem van a habos, rózsaszín nyári ruhákból, a virágokból és a csipkéből, ami most megtalálható minden kollekcióban.

Keményebb vonalakat akarok, feketét, bőrt, csillogást, hanyag eleganciát, ami emellett kényelmet is ad.

Még ki kell gondolnom a részleteket, de biztosan eldöntöttem, hogy ebbe az irányba fog elmozdulni a tervezési folyamat, és 100 %-ig biztos vagyok benne, hogy lesz rá kereslet. Hiszen ki ne tartaná izgalmasnak a vagány, motoros dolgokat? Szerintem olyan nő, de még olyan férfi sincsen, akinek ez ne mozgatná a fantáziáját legalább egy pillanatra.

Jó, de talán egyetlen embert tudok mondani, akitől ez nagyon távol áll, és az az anyám. Ő nagyon kimért, letisztult öltözködési stílussal rendelkezik, és szerintem belehalna, ha szegecseket kellene viselnie magán. Valószínű, hogy én ezért vagyok elutasító a túlságosan lányos dolgokkal szemben, mert gyerekkoromban mindig úgy néztem ki, mint egy habcsók. Aztán, mikor kamaszodtam, és kialakult a saját stílusom, akkor rengeteg vita és sokszor veszekedés árán hordhattam csak azt, amit akartam. Ma már nyilván nem szól bele, illetve biztosan büszke rám, hogy sikeres tervezővé váltam, de nem bírja ki, hogy néha ne tegyen egy csípős megjegyzést az olyan darabokra, amik az ő konzervatív látásmódjától messze állnak.

Szóval abban biztos vagyok, hogy ő nem lesz elájulva az új ötletemtől, legalább is pozitívan biztosan nem, de én hiszek benne, és tudom, hogy nagy sikert fog aratni a motoros csizma ihlette kollekcióm.