Egy szuper buliban voltam péntek este. Sosem gondoltam volna, hogy eljutok valaha ilyen helyre. Van egy barátnőm, aki elkezdett kacérkodni a világot jelentő deszkákkal a modell szakában, és olyan jól sikerült neki, hogy azonnal bekerült a divat szakma krémjébe. Meghívták egy buliba, de mivel elég félénk, nem mert egyedül elmenni. Megkért, hogy tartsak vele, és mivel én nagyon szeretek bulizni, ráadásul tudtam, hogy itt mindenki ott lesz, aki számít, nem is gondolkodtam, igent mondtam a felkérésre. Nagyon sok fejtörést okozott nekem az a buli, de akkor is azt mondom, hogy megérte.

Kezdjük azzal, hogy ha elmész egy divateseményre, nagyon nem mindegy, hogy miben jelensz meg. Ezek az emberek mérföldekről kiszúrják a gagyit, senki nem kockáztathatja be, pláne nem egy friss husi, hogy valami nem odaillőt vegyen fel. kevés időm volt, de végül beszereztem a tökéletes ruhát, és készen álltam az eseményre. Mikor odaértünk, már láttam, hogy mindenki eléggé módosult állapotban van. Furán támolyogtak, nagyon vigyorogtak, mindenki olyan irreálisan nézett ki, hogy először megijedtem, de a barátnőm megnyugtatott, hogy ez normális, és hogy vegyüljünk el. Annyira sikerült a projekt, hogy belekeveredtünk egy társaságba, akik felelsz vagy merszet játszottak, és természetesen, ha már ott voltunk, beszálltunk mi is. Először jó bulinak tűnt, aztán mikor egy srác azt a feladatot kapta, hogy csókoljon engem szájon, már nem élveztem annyira. Azt sem tudtam, ki az az ember, még kezet sem fogtunk, nem, hogy még csókolózzak vele. Kicsit elkapott a pánik, de aztán végül is belementem, de azzal a lendülettel ki is szálltam a játékból, gondolván, hogy ez később is így fog folytatódni, és nem szeretnék több idegennel csókolózni. Az este hátralévő részében eltáncikáltunk, de nem éreztem magaménak a közeget, ezért hamar leléptem. Az én feladatom úgy is csak az volt, hogy a barátnőmet elkísérjem, de mivel úgy láttam, nagyon is jól szórakozik, nem éreztem szükségét, hogy maradjak.

Másnap reggelre viszont még azt is megbántam, hogy egyáltalán elmentem, ugyan is a kis random csókom eredménye egy szép kiterjedt aftás fertőzés lett. Szerencsére volt otthon anaftin, így hamar úrrá tudtam lenni a problémán, de nagyon dühös voltam magamra, hogy ebbe a meggondolatlan hibába estem. Anyukám annyiszor figyelmeztetett, hogy ne csináljak ilyen butaságokat, de mindig belebotlok valamibe. Mint ha az élet kényszerítene rá, hogy a saját hibámból tanuljak meg mindent. Ha legközelebb buliba megyek, biztosan odafigyelek, hogy hova és kivel, és nem fog csábítani az ismert emberek varázsa. Mert annyira nem élveztem köztük lenni, és a végére több károm lett az egészből, mint hasznom. Mert ugyan az afta anaftinnal hamar elmúlik, de a lelki sebeket utána az ember cipeli magával egy darabig.